A hét elején eldőlt, hogy a MOL veheti meg a szerb olajtársaságban, a NIS-ben (Naftna Industrija Srbije) meglévő 56,15 százalékos orosz tulajdont.
A megállapodás értelmében a szerb cégbe beszállhat az Emirátusok globálisan is jelentős energiavállalata, az ADNOC, de a szerb állam is növeli 5 százalékkal az eddigi 29,9 százalékos részesedését (az adásvételről és annak nem lényegtelen geopolitikai körülményeiről, illetve feltételrendszeréről ebben és ebben a cikkben írtak bővebben, de ezen a gyűjtőoldalon megtalálható az ügyletről és a NIS-ről szóló összes anyagunk).
A tranzakcióról a szombati MOL Talks podcastban Bacsa György, az olajvállalat stratégiai igazgatója mondott el néhány eddig nem ismert részletet. Az adásvételről egyelőre kötelező érvényű szándéknyilatkozatot írt a magyar olajcég az orosz eladókkal, a 11,3 százalékos tulajdonos Gazprommal és annak leányvállalatával, a 44,85 százalékos NIS-részesedéssel rendelkező Gazpromnyefttyel. Bacsa szerint ez olyan előszerződés, amire az adásvételi szerződés fog alapulni, és ami azt jelenti, hogy a MOL ajánlatát az eladó elfogadta.
„Ezt még kiegészíteném azzal, hogy nemcsak az eladó fogadta el, hanem a szerb kormánnyal is memorandumot írtunk alá, ami szintén egy megállapodás. A megállapodás tartalmazza azt, hogy a MOL belépését a szerb kormány támogatja. A támogatás különböző formáit rögzítettük, ezt később egy kormányközi megállapodásban fogja Magyarország és Szerbia szentesíteni”– mondta a podcastban Bacsa. Magát az adásvételi szerződést még ebben a negyedévben aláírnák:
„március végéig tervezzük azt, hogy fölmegyünk a következő szintre, ahol a következő szint az értelemszerűen az adásvételi szerződés megkötése lesz, és utána a zárásra fogunk ráfordulni”.
A MOL a szándéknyilatkozat szerint, illetve a két orosz cég tulajdoni hányadából kiindulva 56,15 százalékot fog megvenni – de végül nem lesz ekkora a tulajdonrésze a NIS-ben. A podcastban arra a felvetésre, hogy Belgrád már hétfőn bejelentette: 5 százalékkal növelnék a szerb állam mostani 29,9 százalékos részesedését, Bacsa azt mondta: „a szerb kormánnyal közölt memorandumok alapján mi ígértünk nekik 5 százalékot”.
Beszélt arról is, hogy az ADNOC hogyan jelenik meg a NIS-ben, mondván, a vállalat stratégiai partnerük, több területen együttműködnek velük. „Mi ebben a projektben joint venture-t kívánunk velük létesíteni. Ebben a joint venture-ben a MOL lenne az irányító tulajdonos, az ADNOC a kisebbségi részesedéssel venne részt”.(A joint venture két cég olyan stratégiai üzleti együttműködése, amely jellemzően egy harmadik, közös vállalat létrehozásával valósul meg.) Az emirátusokbeli cégnek Bacsa szerint „az európai belépés önmagában stratégiai döntés”, ami vonzóvá teheti ezt a felállást a közös vállalatban és ezt a típusú belépést a NIS-be.
A magyar és a szerb kormány szerepvállalásáról beszélt Bacsa, de tudni lehet, hogy mellettük Moszkva és Washington jóváhagyása is kell az ügylethez. Az orosz politikai vezetésé láthatóan megvan, különben a Gazprom aligha írta volna alá a szándéknyilatkozatot, de úgy tűnik, a NIS-t szankciókkal sújtó Washington jóváhagyása is megérkezhet.
Erre utal legalábbis, hogy mint a szerb Danas péntek délután megírta, az OFAC – a Pénzügyminisztérium Külföldi Eszközöket Ellenőrző Hivatala – a NIS működésére adott engedélyét az eddigi január 23-áról február 20-ára módosította, bár a hosszabbításnak számos feltételt szabott. Bacsa György is beszélt erről: „vannak még olyan hatósági egyeztetések, és akkor nevezzük nevén, hogy az OFAC-kal le kell egyeztetnünk a tranzakciót, hiszen ez szankciós cég, amiről beszélünk, és szankciós eladó. Ezért fontos, hogy a tranzakció végén maga a NIS lekerüljön az amerikai szankciós listáról, ezáltal biztosítható a folyamatos és zavartalan működtetése.”
Ha az amerikai jóváhagyás is rendeződni látszik, legalább ilyen fontos kérdés a vételár. Hogy mekkora összegről van szó, az egyelőre nem publikus, erről a mostani podcastban sem esett szó. Az Erste energiapiaci szakértője, Pletser Tamás még a hétfői bejelentés előtt egy héttel azt írta egy elemzésében: „Mi az 56,15%-os részesedés értékét 1,4 milliárd euróra taksáljuk, a könyv szerinti érték arányosan kicsit magasabb ennél. De lehet, hogy az orosz eladónak ez a reálisnak tekintett vételár nem elegendő.”
Ennek nyomán az a gondolatmenet sem meglepő, hogy az ügylet tőkepiaci hatása is attól függ, a tényleges vételár hogyan viszonyul ehhez az 1,4 milliárd euróhoz. Egy ilyen „vagy ennél kedvezőbb vételár mellett a MOL-részvények kedvezően reagálnának, vagyis áremelkedés lenne a papírokban. Ennél magasabb árazás mellett inkább stagnálás vagy akár esés is jöhet rövid távon” – írta múlt hétfőn, azaz egy héttel a bejelentés előtt.
A befektetők mindenesetre jól reagáltak a hírre: a MOL pénteki záró ára 6,7 százalékkal volt magasabb, mint az egy héttel korábbi, míg év eleje óta, tehát bő három hét alatt már 26,1 százalékot erősödött. Ráadásul pénteken az olajpapírok árfolyama történelmi csúcsra emelkedett, napközben, mint látható, 3922 forinton is kereskedtek a részvénnyel, bár a záró ár már elmaradt a csütörtökitől. Ezeken a szinteken egyébként csaknem húsz éve, még a pénzügyi világválság (és a covid meg a háború) előtt, 2007 szeptemberében járt a MOL árfolyama.
Írta: Kiss Ferenc – Impresszum