A biztosítás sokak szemében bizalmatlanságra okot adó terep, ahol könnyű rossz döntést hozni. Gelei-Tóth Gabriella szakértő szerint nem a kedvesség, hanem az átláthatóság különbözteti meg az etikus tanácsadót az egyszerű értékesítőtől. Néhány kulcskérdéssel kideríthető, ki marad elérhető, frissíti-e a szerződést, és őszintén beszél-e a korlátokról. A jól megkötött biztosítás védelem, a rosszul választott viszont komoly anyagi hátrányt is okozhat. Szakértővel jártunk utána, hogyan kerüljük el a buktatókat.
A biztosítósok általában a kevésbé kedvelt intézmények csoportját erősítik az emberek fejében, erre pedig az elmúlt évtizedekben számos ügy nyomós okot adott. Nem egyszer történt meg, hogy amikor kifizetésre került volna a sor, a biztosító már nem létezett; amikor az ügyfél megpróbálta elérni az ügynökét, akkor már nem vette fel a telefont; amikor ki kellett volna fizetni a kórházi tartózkodást vagy a balesetbiztosítás után járó összeget, akkor a biztosító újabb és újabb akadályt gördített a folyamatok elé; amikor egy mosogatógép javítása dupla annyiba került, mint amit a biztosítás fizetett és csak széttették a karjukat, hogy „szerintünk ez maximum ennyibe kerülhet, a többit oldd meg!”
Viszont nem minden biztosítós ilyen, és nem minden biztosítótársaság zsákmányol ki, csak az emberek sokszor nincsenek olyan információk birtokában, amelyekkel védekezhetnének. Ugyanis arról nincs vita, hogy biztosításra (legyen az lakás, élet, baleset, utazás, hitelfedezet) szüksége van nagyjából mindenkinek, viszont az már egyáltalán nem mindegy, hogy mindezt hol és kivel köti meg. Nem, nem ajánlunk biztosítókat senkinek, ez a cikk nem erről szól, hanem arról, hogy felfedjünk néhány egyszerű trükköt és kérdést, amellyel meg lehet állapítani, hogy a biztosítási ügynök előtt csak a dollárjelek lebegnek és a profitmaximalizálásra hajt, vagy éppen tényleg egy olyan portékával házal, amely az ügyfél érdekeit képviseli.
Állandó szakértőnk, Gelei-Tóth Gabriella pénzügyi tanácsadó és ember-casco szakértő szerint olyan ez a folyamat, mint a szülés: az első gyereknél még teljesen tájékozatlan az ember, nem tudja milyen kérdéseket tegyen fel – és kinek –, valamint hogy mihez kezdjen a nyakába szakadó problémákkal és rengeteg információval. Aztán a másodiknál már sokkal könnyebb és egyértelműbb minden, a harmadik meg már rutinból megy. Nagyjából ilyen a biztosításkötés is:
Nem feltétlenül az apróbetűs részekkel van a gond, az emberek egyszerűen nem a téma szakértői, nincsenek ismereteik arról, hogy milyen részletekre érdemes rákérdezni. Aztán persze ezentúl vannak az apróbetűs részek, de az már nehezített pálya
– fogalmazott. Így véleménye szerint nem az a jó biztosítós, aki kedves és villámgyorsan küldi is az ajánlatot, hanem az, aki az árnyoldalakat is transzparens módon közli a leendő ügyféllel. Ettől etikus egy biztosítós. Viszont ha ez elmarad, akkor is vannak még „fegyverek” az ember kezében, mégpedig kérdések, amivel tájékozódni tud. Ebből szedtük össze az öt legfontosabbat.
A „volt-nincs biztosítós”
Elsőként talán mind közül a legégetőbb, hogy kivel marad kapcsolatban az ügyfél, miután megköttetett a szerződés, kihez tud fordulni. A szakember szerint ez sokkal fontosabb, mint a díj vagy az akciók, hiszen amikor szükség van rá – „bár inkább ne legyen” –, akkor el kell érni valakit. „Szerződni azt nagyon-nagyon sokan tudnak, de eltűnni is” – figyelmeztetett. Ezt ő „kapugaranciának” hívja, ugyanis ha kimegy a kapun, akkor soha többet nem lehet látni.
Sok olyan biztosítós van, aki nagyon készséges a szerződés aláírásáig, utána pedig egy ilyen FBI tanúvédelmi programba lép be, és soha többet nem tudod elérni
– mondta, hozzátéve, hogy kétféle üzletpolitika létezik a biztosítóknál ebből a szempontból. Az egyiknél elvárt, hogy tartsák a kapcsolatot az ügyféllel, és időről időre kommunikáljanak is vele, a másiknál pedig nincs ilyen elvárás, és az ügynökre van bízva a dolog. A másodiknál szokott előfordulni, hogy egy központi telefonszámon – „20 perc Für Elise-hallgatás után” – valaki felveszi a telefont, de egyáltalán nincs képben a szerződéssel vagy az ügyféllel, és egy végeláthatatlan hajkurászás kezdődik az után, hogy mit is szeretne az ügyfél.
Egy megbízható tanácsadó ezzel szemben elérhető, pontosan tudja az ember, hogy milyen ügyekkel és kérdésekkel tud hozzáfordulni – pontosabban érdemes hozzáfordulni –, utógondozza a szerződést, és baj esetén tényleg képviseli az ügyfelet. „Nemcsak akkor van jelen, amikor a jutalék keletkezik, hanem a kárbejelentésnél, a módosításoknál, az élethelyzetek megváltozásánál, szolgáltatások igénylésénél vagy egy biztosítótól kapott értelmezhetetlen levélnél is” – tette hozzá. Ezek olyan dolgok, amikben egy etikus biztosítós szintén képviseli az ügyfeleit.
Utógondozás
A második pont kötődik a szerződés utógondozásához, ugyanis arról szól, hogy „milyen gyakran nézzük át a biztosítást”. Ezt már érintettük egy félmondat erejéig a lakásbiztosításról szóló cikkünkben, de a lényege, hogy időről időre érdemes átnézni a szerződéseket, hogy az abban foglaltak aktuálisak-e, érvényesek-e még egyáltalán. Hiszen, mondjuk, egy szerződésbe beleírt egymilliós haláleseti biztosítás tizenöt éve még nem tűnt rossz ötletnek, viszont 2026-ban azért már nem annyira aktuális az összeg.
A legtöbb biztosítónál nem elvárás a biztosítós felé, hogy a szerződéseket időszakonként felülvizsgálják az ügyféllel
– mondta Gelei-Tóth Gabriella. Ahol viszont van ilyen elvárás, ott általában évente egyszer nézik át a meglévő szerződéseket, ennél több lehet, kevesebb viszont nem. Ezek az éves meetingek egyébként arra is jók, hogy átbeszélje a tanácsadó és az ügyfél, hogy mi változott az elmúlt évben, akár pozitív, akár negatív irányban. Megváltozhat jövedelem, a családi helyzet, hitel keletkezhet, gyerek születhet, haláleset történhet, vállalkozás indulhat, nőhet a kockázat – igazából megszámlálhatatlan változó van a történetben.
A szakértő szerint ha egy biztosítós erre a kérdésre azt válaszolja, hogy majd akkor beszélnek, ha baj van, akkor az igazából nem tanácsadó, maximum értékesítő. Ha pedig az emberek ugyanazzal a biztosítással mennek tovább, amit három-öt-tíz éve megkötöttek, akkor komoly hátrányuk is származhat belőle. Ilyenkor sokszor a szerződés ugyan még létezik, de „már nem rád van szabva”. Ilyenkor pedig előfordulhat, hogy kevés a biztosítási összeg, nem ugyanazok a kiegészítő biztosítások, amik kellenének, fontos kockázatok még nincsenek lefedve vagy éppen pont olyanért fizet valaki, amire már nincsen szüksége. Az infláció miatt a régi összeg pedig már valódi segítséget nem is biztos, hogy nyújt.
Elmondta saját tapasztalatból, hogy már a két évvel ezelőtti lakásbiztosítások is ugyanazért az összegért jóval nagyobb biztosítási összeggel – akár tízmilliós eltérés is lehet – futnak, tehát rövid távon is érdemes felülvizsgálni a szerződéseket.
Nyílt kártyákkal
Harmadikként mindenképpen érdemes rákérdezni a várakozási időkre – amelyek benne vannak a biztosításban –, hiszen erről sokszor nem beszélnek. „Itt szokott kiderülni, hogy ki az, aki tisztán dolgozik” – fejtegette a szakértő, hiszen aki a termék korlátait előre elmondja, az nyílt kártyákkal játszik. Ugyanis a várakozási idő nagyon fontos dolog egy biztosításnál. Vannak olyan dolgok, amelyre a biztosító nem a szerződéskötés pillanatától vállal teljes kockázatot, hanem csak bizonyos idő elteltével.
Az egészségbiztosításoknál például gyakori a bizonyos esetekre vagy betegségekre vonatkozó várakozási idő – például 180 nap –, amellyel a biztosító kizárja azt a helyzetet, hogy az ügyfél ne tudjon trükközni már fennálló vagy „nagy valószínűséggel bekövetkező” egészségügyi problémával, és így kössön szerződést. A lényeg viszont nem az, hogy ez két hónap, négy hónap vagy hat hónap,
hanem az, hogy tudsz-e róla, hogy elmondták-e neked, hogy ilyen van.
Hiszen az nagyon kevés, ha azt mondja egy biztosítós: „ez mindenre fizet, nagyon jó ajánlat, segít, ha baj van”, viszont arról hallgat, hogy milyen esetekben nem fizet és mik a kivételek – vagy hogy fizet, csak mikortól. „Ilyenkor nem tájékoztatás van, csak értékesítés” – véli a szakember. Aki viszont elmondja, hogy melyek a kizáró tényezők, mi számít előzménybetegségnek, mikortól indul a kockázatviselés, milyen esetben utasíthatja el a biztosító a szerződést, az valóban segíteni szeretne. Ezen tudás nélkül pedig könnyen aláírhat valami olyasmit az ügyfél, ami nem az érdekeit szolgálja.
Gelei-Tóth Gabriella kiemelte, hogy az ügyfél szemszögéből legalább olyan fontos, hogy őszinte legyen, mint a tanácsadó szempontjából. Ugyanis ha nem mond igazat, akkor nem fog téríteni a biztosító, sőt akár azonnali hatállyal meg is szüntetheti a szerződést – találkozott már ilyennel karrierje során. Igazából ez egy közös felelősség az ügyfél és a biztosítós részéről.
Több út létezik
A negyedik pont nagyon egyszerűen hangzik, de nem az: ha nyugdíjtanácsadás címén csak nyugdíjszerződést mutatnak be, akkor ne szerződj le! Ez kifejtve annyit tesz, hogy „aki egyetlen termékkel érkezik, az nem tanácsadó, hanem csak értékesítő” – mondta a szakember, aki szerint a nyugdíjcélra is többféle út létezik az ügyfél jelenlegi helyzetétől függően (jövedelem, hatótáv, rugalmasság, családi helyzet, anyagi helyzet), és ehhez kell igazítani a befektetést. Ha valaki ezzel szemben úgy érkezik, hogy „eleve eldöntötte, hogy neked ez kell, és nem beszél az egyéb alternatívákról”, és semmi másról nem beszél, az nem tanácsadás.
De ugyanígy az ügyfélnek is tudnia kell, hogy való-e neki egy ilyesfajta biztosítás, hogy végig tudja-e vinni a hosszú távú befektetést, vagy előre tudja, hogy ki fogja venni idő előtt. Ugyanis ha egy ilyen emberrel kötnek egy nyugdíjbiztosítást, akkor maga az ügyfél lesz „megszívatva”, hiszen a NAV azonnal visszaveszi az adójóváírást, valamint a 20 százalékos adójóváírás 20 százalékát büntetőkamatként még ráterhelik, de még a visszavásárlási táblával is hatalmasat tud bukni. (A visszavásárlási tábla megmutatja, hogy egy megtakarításos életbiztosításból az egyes években mennyi pénzt lehet felvenni, ha a szerződést idő előtt megszüntetik.) Éppen ezért ez is mindkét félen múlik, de a biztosítósnak kell látni, hogy valakinek való-e vagy nem való egy ilyen befektetés, hiszen ő a szakember.
Egy igazi tanácsadó azt nézi meg, hogy te célodhoz milyen utak vezethetnek, és az alapján mondja meg, hogy mi való neked
– foglalta össze a tanácsadó.
Végül ott van az ötödik pont is, miszerint „a bankos és a biztosítós életbiztosítás között nagy különbségek lehetnek”. Ez pedig arra utal, hogy sokszor a bankban és postán dolgozó alkalmazottaktól úgy várják el a biztosítások értékesítését, hogy nincsen ezekről megfelelő tudásuk, és ezáltal az embereket sem tudják megfelelően arról tájékoztatni, hogy mit íratnak velük alá. Ezzel pedig egyértelműen az ügyfél járhat rosszul, amikor utólag rádöbbennek, hogy ami szépnek hangzott, az valójában annyira nem is szép.
Például valaki felvesz 15 millió forint hitelt, és mellé köt egy hitelfedezeti biztosítást. Fizeti évekig, és amikor már csak 5 millió forintot kellene törleszteni, történik egy haláleset. A bank az 5 millió forintot ugyan rendezi, de itt megáll a történet. A biztosító ezzel szemben egy 15 millió forintos szerződés esetén kifizeti az 5 millió forintot a banknak, a maradék tízet pedig a családnak. Ez pedig a végén egyáltalán nem mindegy. Viszont kiemelte, hogy ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a banki megoldás mindig rossz, egyszerűen csak mérlegelni kell, és megnézni, mire elég és mire nem elég egy bankban kötött szerződés.
Nem mellesleg a gyűjtőfogalmak is nagyon félrevihetnek: például van balesetbiztosításom, mondja az ügyfél, de kiderül, hogy csak baleseti halálra és baleseti maradandó egészségkárosodásra, esetleg még baleseti csonttörésre, de mi van, ha kórházba kerül baleset miatt, vagy például meg is műtik? „Vagy van egészségbiztosítása – oké, de abban mi van? Négyfélét kapásból tudok mondani, amelyek egymással nincsenek metszésben” – mondta a szakértő.
Tanácsadó vs. házaló ügynök
Összegezve Gelei-Tóth Gabriella azt mondta, hogy ez is egy szakma, rendkívül sok tudást igényel, így a tanácsadót és „a házaló ügynököt” semmiképp nem szabad összekeverni. „Ha az ügyfélnek valami jár, akkor segíteni kell, hogy ehhez hozzájusson” – fogalmazott. Illetve azt is kiemelte, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a biztosítós át akarja verni az embereket, az is könnyen lehet, hogy ezeknek a „szakembereknek” mindössze ennyi a tudása jelenleg, nem képezték ki jól őket – „bár az ügyfél szempontjából ez mindegy”.
Végül ejtett néhány szót a Magyar Nemzeti Bank Etikus Biztosítás 2.0 programjáról. Ez egy olyan szabályrendszer, amely kényszeríti a biztosítókat és a közvetítőket, hogy olyan életbiztosításos megtakarításokat adjanak el, amelyek bizonyítottan az ügyfélnek is jók. Viszont ezenfelül a biztosítós akkor lesz valóban etikus, ha „akkor is az igazat mondja, ha az neki kevésbé lesz kényelmes”.
Ha nem kötsz biztosítást, az nagyon veszélyes lehet, viszont ha rosszul kötsz meg egy biztosítást, az még annál is veszélyesebb lehet
– zárta gondolatait Gelei-Tóth Gabriella.
