Kármán András pénzügyminiszter bejelentése alapján ismét visszatérhet a kisadózó vállalkozások tételes adója, ismertebb nevén a kata, amely néhány évvel ezelőtt még több százezer kisvállalkozó egyik legnépszerűbb adózási formája volt.
A Tisza-kormány terve azonban jóval túlmutat egy korábbi konstrukció újraindításán. A kata visszatérése nem egyszerűen egy korábbi adózási forma újjáélesztését jelentené, hanem annak felismerését is, hogy a magyar gazdaságban továbbra is óriási igény van az egyszerű, kiszámítható és alacsony adminisztrációval működő vállalkozói modellekre.
A kérdés azonban nemcsak az, hogy a Tisza-kormány visszahozza-e a népszerű konstrukciót, hanem az is, hogy képes lesz-e úgy újraépíteni az adórendszert.
A magyar adórendszer egyik legismertebb konstrukciója térhet vissza. Kármán András pénzügyminiszter még a parlamenti meghallgatásán ugyanis arról beszélt, hogy a Tisza-kormány több adóátalakításra készül, ezek között pedig ismét elérhetővé válhat a kisadózó vállalkozások tételes adója, vagyis a kata.
A részletek egyelőre nem ismertek, de már önmagában a bejelentés is sokatmondó, a kormányzat láthatóan felismerte, hogy a hazai kis- és mikrovállalkozói réteg számára továbbra is kulcskérdés a kiszámítható és egyszerűen kezelhető adózás.
Egy bonyolult rendszer ritka kivétele
A kata története messze túlmutat egy technikai adózási formán. Az eredetileg 2013-ban bevezetett rendszer az Orbán-kormány egyik legsikeresebb gazdaságpolitikai újításává vált. Rendkívül egyszerű konstrukcióval kínált legális és adminisztrációs szempontból is könnyen működtethető megoldást százezernyi egyéni vállalkozónak. Nemcsak adózási forma volt, hanem annak a korszaknak a szimbóluma, amikor a gazdaságpolitika még kifejezetten kereste a rugalmas és a kreatív megoldásokat a magyar vállalkozói réteg számára.
A kata nem véletlenül vált ennyire népszerűvé az elmúlt évtizedben. Egy olyan gazdasági környezetben, ahol az adórendszer sokszor bonyolultnak és nehezen tervezhetőnek tűnt, a konstrukció ritka kivételt jelentett. A rendszer ugyanakkor nemcsak a vállalkozók életét egyszerűsítette, hanem egyfajta gazdaságfehérítő szerepet is betöltött.
Sokan éppen a kata miatt léptek be a legális gazdaságba, mert a korábbi rendszerekkel szemben itt a működés költsége és adminisztrációja már nem jelentett aránytalan terhet.
Éppen ezért váltott ki különösen erős reakciókat a rendszer 2022-es részleges, a gyakorlatban azonban szinte teljes kivezetése. A döntés nemcsak jelentős tüntetéshullámot indított el, hanem azt az érzést is megerősítette, hogy a volt kormányzat hátat fordít annak a korábbi adópolitikai szemléletnek, amely a rugalmasságot és az egyszerűséget helyezte előtérbe. A kata megszüntetése így nem pusztán egy adónem végét jelentette, hanem fordulópontot is az Orbán-kormány adópolitikai gondolkodásában.
A legnagyobb dilemma
De mit jelentene valójában a kata újbóli kiterjesztése? Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint költségvetési hatása alapvetően két kulcskérdésen múlik. Ezek dönthetik el, hogy a rendszer valóban fenntartható kompromisszum lesz-e az állam és a vállalkozók között, vagy ismét ugyanazokat a problémákat termeli újra, amelyek végül a korábbi konstrukció végét okozták.
Az első nagy kérdés az adó mértéke. Egyelőre nem világos, hogy a rendszer visszatérése esetén maradna-e a korábban ismert havi 50 ezer forintos tételes adó (teljes állású munkaviszony melletti végzett vállalkozói tevékenység esetén havi 25 ezer forint), vagy a kormány differenciáltabb modellt vezetne be. Kármán András eddigi megszólalásai alapján nem lenne meglepő, ha az új rendszerben a magasabb jövedelmű vállalkozók végül nagyobb közterhet fizetnének.
Ez azért különösen érzékeny pont, mert a kata népszerűségét éppen a rendkívüli egyszerűsége adta, a vállalkozók pontosan tudták előre, mekkora havi teherrel kell számolniuk. Minél összetettebbé válik a rendszer, annál inkább elveszítheti az egyik legfontosabb előnyét. Legalább ennyire fontos kérdés azonban az úgynevezett bújtatott foglalkoztatás problémája.
A korábbi rendszer egyik legnagyobb kritikája az volt, hogy sok cég valójában munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozókat „terelt át” katás vállalkozói státuszba, kizárólag az alacsonyabb adóteher miatt.
Papíron ezek az emberek önálló vállalkozók voltak, de ugyanúgy egyetlen cégnek dolgoztak, kötött feltételek mellett, mint hagyományos alkalmazottként. Éppen ez vezetett oda, hogy a kata körüli vita az évek során már nem pusztán adózási kérdéssé vált, hanem a munkaerőpiac egyik szerkezeti problémájáról kezdett szólni. Az újratervezés egyik legnagyobb kihívása ezért az lehet, hogyan tud a kormány egyidejűleg egyszerű és vonzó rendszert kínálni a valódi kisvállalkozóknak, miközben megakadályozza, hogy a konstrukció ismét tömeges adóoptimalizációs eszközzé váljon.
„A 2022-es módosítás az érintetti kört sokként érte. Nemcsak azok nem választhatták ugyanis ezt követően a népszerű adózási módot, akik cégeknek is számláztak, de azok sem, akik részmunkaidőben, főállásuk mellett végezték vállalkozási tevékenységüket” – hívta fel a figyelmet Regős Gábor. A kata esetleges kiszélesítésének pontos költségvetési hatását egyelőre szinte lehetetlen megbecsülni, hiszen a legfontosabb részletek még nem ismertek. Az már most látszik, hogy
az intézkedés érdemi bevételkiesést okozhat az államnak. A becslések szerint ez akár néhány százmilliárd forintos nagyságrendet is elérhet, Regős Gábor szerint még akkor is, ha a rendszerbe visszatérők jelentős része nem főállású vállalkozó lenne, vagyis alacsonyabb bevétellel és kisebb adóteherrel működne.
A kérdés innentől már nem pusztán az, hogy mennyibe kerülne a kata, hanem az is, hogy a kormány milyen gazdaság- és adópolitikai logikát követne a kieső bevételek kezelésében. Nem véletlen, hogy Kármán András a kata lehetséges visszahozatalát egy szélesebb adópolitikai reform részeként említette. A pénzügyminiszter arról beszélt jelölti meghallgatásán, hogy a cél egy egyszerűbb, igazságosabb és átláthatóbb adórendszer kialakítása, valamint a köz- és magánvagyonok eddigi összefonódásának felszámolása. A reform részeként például az új kabinet teljeskörűen felülvizsgálná a társasági adókedvezmények (tao) rendszerét is, emellett megszüntetnék a bizalmi vagyonkezeléshez (bvk) kapcsolódó adóelőnyöket.
Ha a kata munkaerőpiaci hatását nézzük, akkor Regős Gábor szerint érdemes visszatekinteni a 2022-es szigorításokra. Akkoriban nagyjából 450 ezren választották ezt az adózási formát, a szabályok átalakítása után azonban a katások száma töredékére esett vissza. A változás ugyanakkor nem okozott látványos törést a foglalkoztatásban, az alkalmazottak száma nagyjából 100 ezer fővel nőtt, vagyis sok korábbi katás végül hagyományos munkaviszonyba került, míg mások vállalkozók maradtak, csak más adózási formára váltottak.
Ez azért fontos, mert a 2022-es vita egyik központi kérdése az volt, hogy a kata kivezetése mennyire rengeti meg a munkaerőpiacot. Utólag inkább az látszik, hogy a vállalkozók többsége alkalmazkodott az új helyzethez, és viszonylag kevesen szorultak ki teljesen a munka világából. Ugyanakkor a magasabb adóterhek és a bonyolultabb adminisztráció egy részüket a szürke- vagy feketegazdaság irányába is terelhette. Ezért a visszaállításnak nemcsak vállalkozásélénkítő, hanem gazdaságfehérítő hatása is lehet. Egy egyszerűbb és alacsonyabb terhekkel működő rendszer ugyanis ösztönözheti azokat is, akik mellékállásban vagy kisebb volumenben vállalkoznak, de a jelenlegi szabályok mellett már nem érzik úgy, hogy megérné a legális működést.
Igazságosabb adórendszer és kedvezményes kata: összeegyeztethető a kettő?
Kérdés, hogy az új kormány által emlegetett igazságosabb adórendszer mennyire egyeztethető össze egy rendkívül kedvezményes adózási formával. A kata adónem nem csak a kedvezményessége miatt fontos. Azért is szerették, szeretik a vállalkozások, mert egyszerű és így alacsony adminisztrációs teherrel jár. Viszont Regős Gábor szerint tény, hogy „a kata egy rendkívül kedvező adózási lehetőséget biztosított, illetve sokak számára még most is biztosít. Az adórendszer persze eddig is messze volt attól, hogy mindenki ugyanakkora adókulccsal adózzon. Eddig is voltak adókedvezmények, eddig is volt kisebb vállalkozásoknak kedvezőbb adózás – gondolhatunk itt például a kivára [kisvállalati különadó]. A fontos inkább az, hogy ne legyenek kirívók a különbségek, a kata azt szolgálja, amire való: egyszerű adminisztrációt és a gazdaság fehéredését.”
Kármán András a különadókról is beszélt. Kiemelte:
„ezen adónemeknek azonnali kivezetése nem lenne reális lépés, de a kormányzat célja a súlyuk fokozatos csökkentése.”
A hazai kisvállalkozói szektort a különadók kevésbé érintik, azok inkább a nagyobb cégeket célozzák. A kettő együtt összességében alacsonyabb adóterhelést és kiszámíthatóbb, tervezhetőbb adórendszert jelenthetne a vállalkozások számára. Ez különösen fontos egy olyan gazdasági környezetben, ahol az elmúlt években több ideiglenesnek szánt különadó is tartósan a rendszer része maradt. Ezeket átmeneti intézkedésként vezették be 1-2 évre, végül azonban hosszabb távon is beépültek a magyar adórendszerbe, ami sok vállalkozás számára növelte a bizonytalanságot.
Felmerül ugyanakkor az a kérdés is, hogy egy új, szélesebb katarendszer mennyire váltana ki kritikát az Európai Unió vagy a nemzetközi hitelminősítők részéről. A tapasztalatok alapján azonban ezek az intézmények nem egy-egy konkrét adónemet figyelnek elsősorban, hanem a teljes költségvetési rendszer stabilitását, a hiány alakulását és az államadósság pályáját. Vagyis önmagában a kata visszahozatala aligha lenne problémás. Sokkal fontosabb kérdés, hogy az új kormány képes-e hitelesen kezelni a költségvetési egyensúlyt, összehangolni a bevételi és a kiadási oldalt.
Ha a piacok azt látják, hogy az adócsökkentések vagy kedvezmények mögött világos finanszírozási stratégia áll, ez önmagában mérsékelheti a bizonytalanságot. Kármán András szemszögéből ezért a hangsúly várhatóan nem újabb adóemeléseken, hanem az állami kiadások átalakításán lehet.
A mögöttes gazdaságpolitikai logika szerint ugyanis a költségvetési rendszerben továbbra is vannak tartalékok, vagyis olyan területek, ahol hatékonyabb állami működéssel és célzottabb költéssel lehetne ellensúlyozni a kieső bevételek egy részét.
Az új katarendszer legnagyobb nyertesei vélhetően azok lehetnek, akik a 2022-es szigorítás során kiszorultak a konstrukcióból azért, mert részben vagy teljes egészében vállalkozásoknak számláztak. Számukra a visszatérés nemcsak alacsonyabb adóterhelést jelenthetne, hanem jóval egyszerűbb és kiszámíthatóbb működést is egy olyan gazdasági környezetben, ahol az adminisztrációs terhek sokszor önmagukban is komoly kihívást jelentenek.
Ez különösen az egyéni vállalkozókat és azokat érintheti érzékenyen, akik főállás mellett építenek valamilyen kisebb vállalkozást vagy mellékes tevékenységet. A kata ugyanis eredetileg éppen azt a rugalmas vállalkozói világot próbálta kiszolgálni, amely az elmúlt években egyre fontosabb részévé vált a gazdaságnak. A következő hónapok kérdése így már nemcsak az lesz, hogy visszatér-e a kata, hanem az is, hogy a kormány képes lesz-e úgy újraépíteni az adórendszert, hogy visszahozza a kata korábbi előnyeit, miközben itt a régi visszaéléseket is megakadályozza.
