Pedig nem is hiányzott a Fletó!
A volt miniszterelnök hosszú Facebook-bejegyzésben fejtette ki, hogyan használja a politika a félelmet, az ellenségképet és az érzelmeket az emberek befolyásolására.
Politika tömény mennyiségeben
„A manipuláció legnagyobb sikere nem az, amikor elhiszünk egy konkrét hazugságot. Hanem amikor lassan átvesszük azt a látásmódot, amit nekünk szántak. Amikor ugyanattól félünk, amitől félteni akarnak. Ugyanarra haragszunk, akire haragítani akarnak. Ugyanazokat a szavakat használjuk, amelyeket a szánkba adtak. És közben azt hisszük, hogy ez már a mi saját véleményünk” – fejtette ki Gyurcsány Ferenc a Facebookon annak kapcsán, hogy egy olvasója arról kérdezte: manipulálnak-e bennünket.
Igen – szólt a tömör válasz, amit azután hosszasan megindokolt a volt miniszterelnök.
Mint írta:
„Nem mindig arról van szó, hogy valaki kiáll, és egyszerűen hazudik. Persze ilyen is van. De sokszor elég annyi, hogy csak a történet egyik felét mondják el. Megmutatnak valamit, ami igaz, csak azt nem mutatják meg, ami mellette van. Vagy mögötte. Vagy ami miatt az egész sztori valami egészen mást jelentene.”
Gyurcsány Ferenc szerint a politika egyik legerősebb eszköze az, hogy nevet ad a dolgoknak, megmondja, mi a baj, ki a hibás, kitől kell félni, kiben kell bízni.
„Amikor az ember fél, kevésbé mérlegel. Inkább kapaszkodni akar valamibe. A hatalom ezt nagyon jól tudja. Először megmutatja, hogy baj van. Aztán megmondja, kitől kell félni. A végén pedig azt mondja: én védelek meg. És ha az ember már eléggé fél, sok mindent elfogad, amit nyugodtabb állapotban talán nem fogadna el” magyarázta a volt miniszterelnök.
Az ellenség is ezért kell – tette hozzá.
„Tudom, milyen, ha ellenséggé tesznek. Az ellenség egyszerűvé teszi a világot. Ha van valaki, aki miatt minden rossz, akkor nem kell bonyolult magyarázatokat keresni. Nem kell azon gondolkodni, mit rontottunk el mi, mit nem értettünk meg, miért nehéz egy helyzet. Elég azt mondani: ők tehetnek róla.”
„Ez kényelmes érzés. És közben nagyon veszélyes.
Mert az ellenféllel még beszélgetni kell. Elviselni, hogy van. Vitatkozni vele. Megpróbálni meggyőzni. Az ellenséggel már nem kell beszélgetni. Az ellenséget ki kell szorítani, le kell győzni, meg kell semmisíteni. Legalább politikailag. És ha egy országban túl sok ember kezdi így látni a másikat, akkor ott már nem egyszerűen vita van. Ott valami elromlik a közös életben” fogalmazott az exkormányfő.
Úgy vélte, azért a manipulációnak is van határa.
„Egy ideig lehet mást mondani a valóságról. De ha túl nagy lesz a különbség aközött, amit mondanak, és aközött, amit élünk, akkor előbb-utóbb elkezdünk kételkedni.”
„Én nem hiszem, hogy a politikában lehet teljesen ártatlanul beszélni. Mindenki kiemel valamit, elhagy valamit, erősebben mond valamit, gyengébben mond mást. Ez a politikához tartozik. A baj nem ez. A baj ott kezdődik, amikor már nem meggyőzni akarnak bennünket, hanem használni. Amikor nem azt akarják, hogy gondolkodjunk, hanem azt, hogy féljünk, haragudjunk, lelkesedjünk, és közben ne kérdezzünk túl sokat.”
Ezért azt ajánlotta: néha álljunk meg, és „kérdezzük meg magunktól: ezt most tényleg én gondolom? Tényleg ezt látom? Vagy csak annyiszor mondták, hogy már a saját gondolatomnak érzem?”
Nem biztos, hogy mindig tudni fogjuk a választ. De már az is valami, ha néha feltesszük ezt a kérdést. Mert amíg kérdezünk, addig legalább nem adtuk oda egészen a fejünket és a szívünket másoknak – vélekedett Gyurcsány Ferenc. Hát, remélem, hogy egy darabig megint nem hallunk róla, és Viktátorról sem!
