Magyarországon új lendületet kapott az euró bevezetésének ügye: Kármán András leendő pénzügyminiszter már az első lépések között jelezte, hogy elindítaná a folyamatot. A szakértők szerint ez nemcsak gazdaságilag indokolt, hanem stratégiailag is helyes irány: az euróhoz vezető út fegyelmet, kiszámíthatóságot és hosszú távú stabilitást hozhat, vagyis éppen azokat az alapokat, amelyekre a fenntartható felzárkózás épülhet.
Magyarország 2004-ben, az EU-hoz való csatlakozáskor vállalta, hogy idővel bevezeti az eurót. A szükséges feltételek teljesítése azonban rendre elmaradt. Most viszont ismét előtérbe került a kérdés. A kormányváltással várhatóan Kármán András kerül a Pénzügyminisztérium élére, aki már első, a Magyar Nemzeti Bankba tett hivatalos látogatásán egyértelművé tette:
napirendre tette az euró bevezetésének elindítását.
Samu János és Gyurcsik Attila a Concorde Értékpapír Zrt. legfrissebb podcastjében arról beszélgettek, miért lehet most más a helyzet, és valójában milyen lépésekre lenne szükség az euró bevezetéséhez. Első pillantásra könnyű azt gondolni, hogy az eurócsatlakozás főként gazdasági kérdés. Samu János, a Concorde Értékpapír Zrt. vezérigazgató-helyettese szerint azonban a tét ennél jóval nagyobb. Úgy látja, az euróövezethez való csatlakozás mindenekelőtt egyfajta értékválasztás.
Euró mint iránytű: nyugati elköteleződés és a forintpolitika tanulságai
Ha egy ország belép az eurózónába, onnan nagyon nehéz kilépni. Ezt jól mutatta a 2012-es görög válság is, bár a görög kormány odáig ment, hogy népszavazást írt ki a kilépésről, végül mégis az euróövezetben maradt. Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő vezérigazgatója szerint mindez arra utal, hogy a döntés messze túlmutat a gazdaságpolitikán. Aki komolyan veszi az euró bevezetését, az egyben azt is kimondja: Magyarország jövőbeli hovatartozása nem kérdéses.
„Ennél látványosabban, szimbolikusabban letenni a voksunkat Nyugat-Európa mellett nem lehet. Ez egyfajta kinyilatkoztatás az európai integrációnk mélyítése irányában” – mondta Concorde Értékpapír Zrt. vezérigazgató-helyettese. Gyurcsik Attila kiemelte, hogy azok a célok, amelyek az euró bevezetéséhez szükségesek, valójában már régóta szerepelnek a különböző kormányok programjában.
Gyurcsik arra is emlékeztetett, hogy az első Fidesz-kormány vezette be a kamattámogatott lakáshitelek rendszerét, ami akkoriban komoly könnyebbséget jelentett a hitelfelvevőknek. Azóta szinte minden kormány próbálta valamilyen módon „lemásolni” az eurózóna alacsony kamatkörnyezetét: különféle, akár nulla-, egy- vagy kétszázalékos kamattámogatott konstrukciókkal árasztották el a piacot.
Az eurón kívüli élet következménye számokban is mérhető. Magyarország évente a GDP mintegy egy százalékát, több mint 800 milliárd forintot fizeti ki devizaátváltási és árfolyamkockázati prémiumként, olyan gazdaságról beszélünk, ahol az export a GDP közel 90 százalékát teszi ki. Az elmúlt másfél évtized gazdaságpolitikájának egyik visszatérő gondolata az volt, hogy a forint tudatos, fokozatos gyengítése versenyelőnyt adhat a hazai exportőröknek és a kkv-knak.
Az elképzelés szerint az olcsóbb forint segíti a kivitel növekedését, és így támogatja a gazdasági felzárkózást. Gyurcsik Attila azonban egyértelműen fogalmazott: ez a megközelítés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a kísérlet lényegében kudarcot vallott.
Környező országok
Ráadásul a környező országok példája egészen más képet mutat. A csehek például mindmáig saját valutát használnak, de nem építettek arra, hogy azt tartósan gyengítsék. Ennek ellenére erős, versenyképes kkv-szektoruk és jelentős nagyvállalataik vannak.
Hasonló a helyzet Lengyelország esetében is: az elmúlt egy-két évtizedben olyan látványos felzárkózást értek el, hogy Gyurcsik Attila megfogalmazásával élve, szinte „állva hagyták” Magyarországot. És ide sorolható Románia is, amely szintén jelentős fejlődést mutatott fel. A közös pont ezekben az országokban, hogy egyikük sem az árfolyam tudatos gyengítésére építette a gazdasági modelljét.
„Minden támogatás, minden beavatkozás, minden külső segítség csak elkényelmesít. A devizagyengítéssel nem lehet tartós versenyképességet teremteni, ezt a tankönyvek régóta tudják, a tapasztalat most megerősítette” – mondta Gyurcsik Attila, Accorde Alapkezelő. A monetáris politikai fordulat jelei, amelyek a Varga Mihály MNB-elnökségével már megjelentek, éppen ennek a felismerésnek a tükrei: a forint folyamatos gyengítése nem hozza el a remélt növekedési és versenyképességi sikert.
Nem véletlen, hogy a 63. Közgazdász Vándorgyűlésen az MNB elnöke úgy fogalmazott, „el kell felejteni, hogy a gyengébb árfolyam segíti a gazdaságot”. Varga Mihály akkor azt is kiemelte, a forint stabilizálása kulcsfontosságú az árstabilitás eléréséhez, és vége annak a korszaknak, amikor a gyenge forint versenyképességi előnyt jelentett. Egyébként most Samu János és Gyurcsik Attila egyaránt kiemelték, hogy önmagában az euró bevezetése nem csodaszer.
Konvergencia ára: fegyelem, hitelesség és a rövid távú kísértések leküzdése
Az euró bevezetéséhez elengedhetetlen a maastrichti kritériumok teljesítése, a költségvetési hiánynak a GDP 3 százaléka alatt kell maradnia, az államadósságnak csökkenő pályán kell lennie, stabil árfolyamra, alacsony inflációra és mérsékelt hosszú távú kamatszintre van szükség. A jelenlegi helyzetből indulva ez komoly kihívás. A 2025-re várt költségvetési hiány például a becslések szerint a GDP 5,5–6 százaléka körül alakulhat, amit néhány éven belül 3 százalék alá kellene szorítani.
Samu János szerint ugyanakkor ez nem elérhetetlen cél, különösen akkor, ha beindul egyfajta pozitív, öngerjesztő folyamat. Ha a piac elhiszi, hogy a költségvetési pálya hiteles, akkor csökkennek a hozamok. Az alacsonyabb hozamok mérséklik a kamatkiadásokat, ami javítja a hiányt, ez pedig tovább erősíti a hitelességet. Gyurcsik Attila szerint ebben az egyenletben az uniós források is fontos szerepet játszanak.
A számok mögött azonban mélyebb, szerkezeti kérdések húzódnak meg. Az elmúlt évek gazdaságpolitikáját erős állami beavatkozás jellemezte: támogatások, célzott pénzosztás és kamattámogatott hitelek formájában. Ha ez a megközelítés változatlan marad, akkor a költségvetési hiány tartós leszorítása jóval nehezebb feladat lesz. A szakértők szerint a konvergenciának komoly politikai ára van: a leendő kormányzat nem költhet annyit, mint elődje.
Ez az a pont, ahol a folyamat korábban rendre megakadt. Az a pillanat, amikor a rövid távú szempontok felülírták a hosszabb távú pénzügyi fegyelmet. Mindig akadt valami, ami fontosabbnak vagy sürgetőbbnek tűnt a hiánycél betartásánál, így a kitűzött pálya újra és újra háttérbe szorult. Ebben a helyzetben az euróhoz való csatlakozás egyfajta külső kapaszkodót jelenthet. Olyan kötelezettséget, amelyre hivatkozva egy kormány könnyebben mondhat nemet a rövid távon csábító, de hosszabb távon kockázatos döntésekre.
