Vagyonvisszaszerzési hivatal: benyújtották az NVVH-ról szóló törvényjavaslatot!

A Magyar Péter vezette Tisza-kormány 2026. július 10-én benyújtotta az Országgyűlésnek a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról, röviden az NVVH-ról szóló törvényjavaslatot. A javaslat egy, a magyar közjogi rendszerben korábban nem ismert hibrid intézményt hozna létre, amely egyszerre kapna közvagyonvédelmi, közigazgatási, nyomozati, vádképviseleti és polgári jogi igényérvényesítési jogosítványokat.

A hivatalos indokolás szerint az NVVH feladata a jogellenesen megszerzett közvagyon felkutatása, azonosítása és visszaszerzése, valamint a hasonló visszaélések jövőbeni megelőzése lenne. A konstrukcióban azonosíthatók fontos és előremutató garanciális elemek, ugyanakkor a rendkívül széles hatáskörök miatt érdemi jogállami kockázatok is felmerülnek.

Az „elszámoltatás” régóta visszatérő politikai ígéret Magyarországon, főleg, ha az találkozik társadalmi igénnyel. A rendszerváltás utáni tapasztalatok azt mutatták, hogy a politikai állításból jogilag bizonyítható ügyet formálni lényegesen nehezebb. A korábbi próbálkozások – 1990-ben a pártállami múlt, a spontán privatizáció vagy a 2010 utáni elszámoltatási kísérletek ügyében – korlátozott eredményre vezettek. A mostani javaslat újdonsága ezért nem pusztán az, hogy ismét napirendre kerül a közvagyon visszaszerzésének ígérete, hanem az, hogy ehhez egy önálló, erős jogkörökkel felruházott közjogi intézményt rendelnének.

A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal feladata

A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal létrehozását célzó T/357. törvényjavaslat az NVVH-t új, önálló közjogi intézményként állítja fel. A javaslat a „Tisztítótűzként” bemutatott kormányzati akcióterv része, amely a korábbi kormányzati-vagyoni struktúrák felülvizsgálatát és a jogellenesen kikerült közvagyon visszaszerzését célozza. A törvény első része magát a Hivatalt hozza létre, a további rendelkezések pedig azt szabályozzák, hogyan illeszkedik az NVVH a meglévő közjogi, hatósági, büntetőeljárási és bírósági rendszerbe.

A preambulum szerint a törvény célja a közbizalom helyreállítása, a közélet tisztaságának megerősítése, valamint annak biztosítása, hogy a közhatalom gyakorlása és a közvagyonnal való gazdálkodás kizárólag a köz érdekét szolgálja. Ennek megfelelően a Hivatal alapfeladata a közvagyon köréből jogellenesen kikerült vagyon felkutatása, azonosítása és visszaszerzése, valamint a közvagyonnal való gazdálkodás vizsgálata.

A vizsgálati jogkör különösen a közbeszerzéseket, támogatásokat, koncessziókat, állami és önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságokat, közfeladat-finanszírozást és uniós forrásokat érintő vagyoni folyamatokra terjed ki, ideértve a szerződéses láncok és a tényleges tulajdonosi kapcsolatok feltárását is. A Hivatal közvagyonvédelmi kockázatértékelést és vizsgálatot folytathat, más szervek eljárását kezdeményezheti, közvagyonvédelmi felügyeletet rendelhet el, valamint törvényben meghatározott esetekben keresetet indíthat. A vizsgálatokra főszabály szerint hat hónap áll rendelkezésre, amely két alkalommal további hat-hat hónappal meghosszabbítható, így az eljárás időtartama legfeljebb másfél év lehet.

Az NVVH egyik legfontosabb sajátossága, hogy meghatározott ügyekben büntetőeljárási jogosítványokat is gyakorolhat, előkészítő eljárást folytathat, önállóan nyomozhat, és közvádlóként is felléphet. Emellett nyilvános kockázatelemzéseket készíthet a közvagyonnal való gazdálkodást érintő rendszerszintű kockázatokról.

A Hivatal élén az Országgyűlés által választott elnök áll, munkáját négy elnökhelyettes segíti: a közpénzügyi elnökhelyettes, a nyomozati elnökhelyettes, a vádemelésért felelős elnökhelyettes és a fellebbviteli elnökhelyettes. Az elnököt az Országgyűlés titkos szavazással, az összes képviselő kétharmadának támogatásával választja meg. Az elnök és az elnökhelyettesek megbízatása hat évre szól, és nem választhatók újra, ezáltal lényegében beemelik őket a közjogi méltóságok sorai közé.

Az elnöki tisztséghez büntetlen előélet, megfelelő felsőfokú végzettség és jelentős szakmai tapasztalat szükséges, főszabály szerint legalább tizenöt év szakmai gyakorlat, tudományos fokozat esetén pedig legalább tíz év. A közpénzügyi elnökhelyettesnél külön követelmény az állami adóhatósági vagy vámhatósági területen szerzett legalább tizenöt éves gyakorlat, míg a nyomozati, vádemelési és fellebbviteli elnökhelyettesi tisztséget ügyészségi szolgálati viszonyban álló ügyészek tölthetik be.

A szabályozásban megjelenik az elsőként a közmédia átalakításánál felbukkanó, nagyon szigorú összeférhetetlenségi korlát is, mely értelmében nem választható meg elnökké vagy elnökhelyettessé az, aki a megválasztást megelőző hat évben jelentős politikai vagy választott közjogi tisztséget töltött be, a Kormányhoz vagy politikai vezetéshez kapcsolódó megbízatást látott el, illetve párttisztséget viselt vagy párt alkalmazásában állt.

Sosem látott hivatal

A törvényjavaslat a magyar közjogi rendszerben korábban nem ismert, európai összevetésben is szokatlan intézménytípust hoz létre. Az NVVH nem egyszerű ellenőrző hatóság lenne, hanem olyan hibrid szerv, amely egyszerre kap közigazgatási, büntetőeljárási és polgári jogi eszközöket a közvagyon védelmére és a jogellenesen kikerült vagyon visszaszerzésére.

Nincs olyan ország, mint Magyarország az Európai Unióban. (…) Mit kell ilyenkor csinálni? Mi a recept? Hogyan lehet lebontani egy illiberális demokráciát? Hogyan lehet visszaállítani a jogállamot? Van ilyen receptkönyv? Mert ha van, akkor szeretném elkérni. Magyarország ebből a szempontból úttörő, hogy először került ilyen helyzetbe, és először van abban a helyzetben, hogy a saját népe azt mondta, hogy szeretné ezt meghaladni

– jellemezte a helyzetet Ruff Bálint az Ötpontban podcastben.

A közjogi rendszeren átívelő jogkörök

Az NVVH egyetlen szervezetben egyesíti a közigazgatási hatósági jogköröket (kockázatértékelés, vizsgálat, felügyelet alá vonás, bírságolás), a nyomozó-vádhatósági jogositványokat (nyomozás, vádemelés, vádképviselet), valamint a polgári jogi igényérvényesítést (keresetindítás, szerződés semmisségének megállapítása). Ezek a funkciók a magyar jogrendszerben hagyományosan különböző szervek között oszlanak meg, az NVVH azonban egy kézben összpontosítaná őket, így egy

ügyet a kockázatelemzéstől a vizsgálaton és az esetleges büntetőeljáráson át a vagyon visszaszerzéséig végig tudna kísérni.

Európában egyébként találhatók részleges funkcionális párhuzamok — így például az Egyesült Királyság Serious Fraud Office-a, amely a súlyos és összetett gazdasági bűnügyekben a nyomozási és vádhatósági funkciókat egy szervezeten belül kapcsolja össze, illetve az ír Criminal Assets Bureau, amely multidiszciplináris vagyon-visszaszerzési modellként adó-, rendészeti és polgári jogi eszközöket egyesít — ezek sem jelentenek teljes megfelelőit a javasolt hivatalnak. Egyikük sem koncentrálja egy kézben a közigazgatási felügyeleti, a nyomozó-vádhatósági, valamint a polgári jogi igényérvényesítési jogosítványokat olyan módon, hogy egy ügy teljes életútját a kockázatelemzéstől a vizsgálaton és az esetleges büntetőeljáráson át a vagyon tényleges visszaszerzéséig végigkísérhesse.

A Hivatal hibrid jellegét a személyi állomány is tükrözi, köztisztviselők, rendvédelmi szervektől vezényelt hivatásos állományúak, NAV-tól érkező pénzügyi nyomozók és beosztott ügyészek is dolgozhatnak benne. Emellett jelentős bírságolási jogkörrel rendelkezne, az együttműködési kötelezettség megszegése esetén természetes személyekkel szemben 50 ezer forinttól 50 millió forintig, jogi személyekkel szemben pedig 500 ezer forinttól 5 milliárd forintig terjedő bírságot szabhatna ki, akár ismételten is.

Korlátolt szuperügyészség

A javaslat egyik legfontosabb újítása, hogy a büntetőeljárási törvénybe külön fejezetet iktat az NVVH-ról. Ennek alapján a „közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmények” esetén a Hivatal saját hatáskörbe vonhatja az ügyet. Ez nem önmagában a magához vonás miatt újdonság, hiszen ilyen jogosítványa eddig is volt az ügyészségnek, a lényeg az, hogy az NVVH döntése az ügyészség általános magához vonási jogának kifejezett korlátjává válna.

Az ügyészség bármely ügyben magához vonhatja a nyomozást, kivéve, ha az NVVH határozatot hozott az ügy saját hatáskörbe vonásáról.

– áll a T/357-es javaslat 281. § (5) pontjában.

Ez a megoldás az NVVH-t a kijelölt ügykörben az ügyészséggel részben párhuzamos, bizonyos helyzetekben pedig azt megelőző szereplővé teszi. A Hivatal emellett egyes, korábban tipikusan ügyészségi jogosítványokat is megkapna, például meghatározott esetekben az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségét.

Felügyeleti jogkörök

Különösen erős eszköz a közvagyonvédelmi felügyelet, amely lehetővé teszi, hogy a Hivatal közpénzügyi elnökhelyettese már a büntetőeljárás korai szakaszában, akár vádemelés vagy a nyomozás elrendelése előtt beavatkozzon egy gazdálkodó szervezet működésébe. A felügyelő betekinthet az iratokba és könyvekbe, ellenőrizheti vagy ellenjegyzéshez kötheti a vagyoni kötelezettségvállalásokat, és kivételesen a legfőbb döntéshozó szerv hatáskörébe tartozó döntéseket is meghozhatja, ha ez a működőképesség fenntartásához szükséges.

A jogintézmény a csődeljárási vagyonfelügyelethez hasonló erős beavatkozást jelent, azzal a különbséggel, hogy azt nem bíróság, hanem a Hivatal rendelné el közigazgatási hatósági határozattal. Fontos jogállami garanciális elem ugyanakkor, hogy a felügyelet fenntartását hathavonta felül kell vizsgálni, és ha a felügyelő döntését a bíróság később megsemmisíti, az állam köteles megtéríteni a ténylegesen felmerült kárt.

Adatvédelmi korlátozások

A törvény lehetővé teszi, hogy a Hivatal a vizsgálat eredményessége érdekében időlegesen korlátozza az érintettek adatvédelmi jogait, például késleltesse vagy mellőzze a tájékoztatást arról, hogy adataikat kezeli. Ez akkor merülhet fel, ha az előzetes tájékoztatás veszélyeztetné a vizsgálat sikerét vagy befolyásmentes lefolytatását. A megoldás az uniós adatvédelmi szabályok alapján önmagában nem kizárt, de széles mérlegelési mozgásteret ad a Hivatalnak.

Erős finanszírozási garanciák

A Hivatal a központi költségvetésben önálló fejezetet kapna, költségvetési javaslatát pedig a Kormány változtatás nélkül köteles az Országgyűlés elé terjeszteni. A működési és fejlesztési források főszabály szerint nem csökkenthetők az előző évi szint alá, kivéve, ha ehhez maga a Hivatal hozzájárul. Ez erős pénzügyi önállóságot biztosít, és jelentősen mérsékli annak lehetőségét, hogy a mindenkori kormány költségvetési eszközökkel gyakoroljon nyomást a szervezetre.

Ajánlott cikkeink